Minden tibeti kolostornak megvoltak a maga őrkutyái.
A tibeti masztiff vérmérséklete az egyik legvonzóbb tulajdonsága, de tükrözi több évszázados őrzéssel kapcsolatos feladatait is.
Nem bízik az idegenekben. Nem vad teremtmény,de nem is osztogatja kegyeit mindenkinek.
A tibeti masztiff emberközpontú fajta, de minden jövevénnyel szemben megvédi területét és gazdáit.

A legfontosabb dolog, amit a fajtastandarddal kapcsolatban észre kell venni, hogy a tibeti masztiff méretét és erejét hangsúlyozza. Ez nem egy vékony, finom fajta. Jó csontozata és tömege legyen. Teljesen kifejlődve pedig legyen testőr.
A koponya és a pofa széles. A fültartás fontos a fej korrekt arányaihoz. A fülek ne legyenek túl alacsonyan tűzve, ha pedig a kutya figyel a fülek emelkedjenek meg, így a koponyatetővel egyenes vonalat alkotnak. A nyak erős és jól ívelt. A mellső rész erős és izmos, a lábak egyenesek. A törzs erős és enyhén hosszabb a marmagasságnál, a mellkas mély, a bordák eléggé íveltek. A hátolsó rész erőteljes, izmos, jól szögelt.
A tibeti masztiffnak elég nagy, tömör macskamancsa van, az ujjak közötti szőrzet a hótól védi.
A farok dús szőrű ( kivétel a vedlés időszaka), amikor a kutya figyel vagy mozog, a háton hordott.
Céltudatos, térölelő mozgással kell haladnia. Fürge, könnyedén mozog, mérete nem akadályozza abban, hogy különösen mozgékony legyen.
Kész szabaduló művész!
A szörzet viszonylag hosszú, dús, erős, egyenes szőrszálakkal. A nyak és a vállak dús szőrüek, mint egy sörény. Eredetileg a ragadozók elleni harc során nyújtott védelmet.
Sokféle szín megengedett: fekete, fekete-cser, az arany különféle árnyalatai és a szürke is arany jegyekkel. Fehér folt a mellkason és minimális fehér szín a mancsokon megengedett.